Detox #1

Az elmúlt időszak nagyon stresszes, kimerítő volt. Mit csinál az ember ha stresszes (legalábbis én)? Eszik. Lehetőleg jó sok nasit meg édességet. Föl is ugrott rám 5 kiló. Nem nagy ügy, nem vagyok túlsújos, de az izületeim érzik. Főleg a térdem... Detox program indul!

Nem csak az étellel kapcsolatban kell "diétát" tartamom. Az internettel kapcsolatban is (Facebook, YouTube és társaik). Sokszor azon kapom magam, hogy órákig pörgetem teljesen feleslegesen.

Mostanában szinte mindent feleslegesnek érzek. Nem feltétlen azért, mert ki vagyok merülve, hisz több szabadnapom van, mint eddig valaha.

Valami változik. 

Ott az a rengeteg craft. Minden fiók tele van vele, de nem lelkesít. Die cut-ok. Szebbnél szebbek. Önmagában felesleges időpazarlás. Én nem papírlapokat szeretnék egymásra ragasztgatni. Én alkotni szeretnék. Festeni. Megfesteni az alapot, utánna jöhet a többi. Nem tömeggyártás. Egyedi, amit nem lehet leemelni a boltok polcainak tömegcikkei közül. Történetet szeretnék velük elmesélni. Emberi történeteket.

Talán ezek az emberi történetek hiányoznak az életemből. Emberekkel körülvéve elszigetelten élek. Mindenki éli a saját életét és ez így van rendjén. Hol van a kulcs, ami kinyit a másik ember felé?

Virágvasárnap. Pálmaágak. Tömeg... (Ez az első, ami eszembe jutott, és nem szabad szégyellnem vagy letagadnom. Az életem egy nagyon fontos és szerves része.) 

Emberi kapcsolatok, emberi életek, emberi élettörténetek az arctalan tömegben. 

Ki miért van ott? Ki kihez kapcsolódik? Ismerik egymást vagy vadidegenek?

Pálma ágat lengetők, akik párnap múlva öklöt ráznak, mert nem azt kapták, amire számítottak. Bámészkodók, paparazik, akiknek teljesen mindegy, csak valami történjen, amiről lehet majd beszélni.

Titokban reménykedők. A hűséget bátran felvállalók...

Könnyű eltűnni a tömegben. Beleolvadni. 

Legyek őszinte magamhoz. Én melyik csoporthoz tartozom?

Oxford Circus, Piccadilly Circus, Coven Garden szombat délután... hömpölygő arctalan tömeg. Emberek a világ minden tájáról. Mégis egyéni élettörténetek.

Családok a tavaszi szünidőben... Nyugdíjas turisták loholnak az idegenvezető után, aki egy hangosbemondóval ismerteti az éppen aktuális látványosságot... Kissé már elcsigázottan is koncentrálni képes portré rajzolók és modelljeik... Barátságos fiatalemberek a koránt ingyen osztogató standok mellett... A fiatal énekesnő, akit már az első dal után nagy, érdeklődő, lelkesen tapsoló tömeg vett körül...a leánybúcsúra érkező, rózsaszín kalap amazonok, akik lelkesedéstől fűtve képesek elnyomni a tér amúgy sem elhanyagolható alapzaját...

Egyedi élettörténetek... hova állnának ők be a virágvasárnapi tömegben? Észrevennék-e egyáltalán? Én észreveszem-e egyáltalán? Vagy jobb emberekkel körülvéve megmaradni az elszigeteltségben, mert így nem kell felelőséget vállalni, nem kell egyéni, az életemet meghatározó döntéseket hoznom?