Kagyló festés...

Tegnap este megint motivációs videókat néztem este fél 12-kor vacsora közben, így volt hajnali fél 2 is mire el tudtam aludni.

Mondani sem kell, hogy reggel nem voltam annyira motívált a kertre, meg a takarításra, pedig neki kellene állni.

Reggeli után inkább leültem lealapozni egy adag kagylót. Random szinek, random formák. 

Elegem van az idő szorításából... Szeretnék egy napot lelkiismeretfurdalás nélkül csak azzal tölteni, amit szeretek. Most éppen a kagyló festéssel.

Miért nem lehetséges? Mert körülnézek és mindenütt végeláthatatlan feladatok vannak...

Kimenni a kertbe (csodát tenni), főleg a "zöldséges kertbe", mert a paradicsom egy dzsungel, a spenótot, sóskát le kéne szedni, az eperágyás nem látszik ki a gazból. Dolgozni kell menni, helytállni, gyorsnak, energikusnak, kedvesnek kell lenni. Vannak barátok, akik számítanak rám. Haza kell menni szelektálni, mert tarthatatlan az állapot. Takarítani kell, bevásárolni, intézni a hivatalos ügyeket... Én meg itt kagylókat festegetek...

Évek óta azt mondom magamnak, hogy csinálom, majd ha minden meglesz... Hazamegyek a munkahelyemről, majd ha mindent befejeztem (így jönnek össze a fizetetlen extra órák és a hajnali fekvések).

Majd ha minden kész... Olyan nem lesz soha. Csak abbahagyni lehet. Befejezni nem. Talán ezért vagyok tele befejezetlen projectekkel.

Mindent is akarok egyszerre és semmit nem csinálok rendesen. Mindig jön egy újabb és újabb remek ötlet...

Évek óta nem tudok rendesen pihenni. A pihenéshez csendnek és rendnek kell lenni, ami sosincs. 

Kagylók lealapozva 🙂. Várják a sorsukat a konyha pulton. 

Nem akarok többé "konzum-festeni", olyat ami mindenkinek tetszik. Tudok egyáltalán mást? 

Van egyáltalán értelme ennek a kreatívan festegetős dolognak? 

Eltávolít a valóságtól, az emberektől...