Southampton és környéke

Ismét úton vagyok. Ezúttal Southampton és környéke az uticél. A környéke csak zárójelben. Nem biztos, hogy öt óra alatt sikerül. 

Kicsit borús időnk van, de legalább nem éget a nap. A hétvégi általános vonat-sztrájk jelentősen befolyásolta a vasúti közlekedést, így a busz mellett döntöttem. Mellesleg olcsóbb is. Igaz kicsit több, mint 2 és fél óra, főleg ha beleszámoljuk, hogy ki kell keveredni Londonból, ami vasárnap nem kis teljesítmény. Nem panaszkodom...jól haladunk...

* * * 

Ismét a buszon. Este 20:30. Indulunk vissza Londonba. Gyönyörű nap volt, felejthetetlen.

Mikor megérkeztünk a pályaudvarra, ami összesen 3 kocsiállás, olyan érzésem volt, mintha egy reptéren lennék. Egyetlen összefüggő pláza-komplexum. 

Mivel kevés időm volt, el is hagytam a terepet. 

Bevetettem magam a pár száz méterre kezdődő óvárosba. Egy várfallal körülvett élő múzeum. Minden kő a történelemről beszél. Csak itt el lehetne tölteni egy egész napot, annyi a látnivaló. Még egyszer visszatérek egy történelmi túrára. A mai uticélom azonban Netley volt. Tovább kellett mennem. 

Az óvárostól elbúcsúzva a tengerpaton haladtam tovább. Illetve a párhuzamos utcákon, mivel ezen a részen végig dokkok vannak. Lezárt határterületek. Így is sikerűlt képeket készítenem egy-két kihajózásra váró oceánjáróról. 

Elérve a ...-hid tetejét gyönyörű látvány tárul elénk. Belátni az egész Southamptoni-öblöt, míg a hajó óriások el nem tünnek a horizont alatt...

A hídról leeérve, segítségül kellett hívnom jó öreg Google barátomat, hogy hogyan tovább. A megoldás egyszerű volt: jobbra fordulva a Victoria Road-ot kellett követni kilómétereken, bocsánat, mérföldeken keresztül. 

Mivel én nem városban, járdán gyaloglást terveztem, módosítottam az útvonalat. Lementem a tengerpartra. A köveken "bugdácsoltam" végig a következő pár kilómétert. Nagyon szeretem a tengert. Minden vízpartot szeretek annak ellenére, hogy nem tudok úszni. Nem hiszek a horoszkópban, de halak a csillagjegyem...

Elidőztem egy kicsit. Hallgattam a hullámok morajlását, éreztem a bőrömön a lemenő nap sugarait.

 Hidegfront után vagyunk. Nagyon kellemes "vénasszonyok nyara" érzést keltett bennem, pedig még csak tegnap volt augusztus 20.

Elfelejtettem nézni az időt. 

Este hat volt. Igaz még két és fél órám maradt a busz indulásáig, de valahol a tengerparton voltam, félúton Southampton és Netley között...

Egyszercsak hajókűrt hangja zavarta meg a csendet...Kihajózás. Vasárnap este indulnak útjukra az óceánjárók...

 Ketten voltak. Egy óriás P&Q, olyan mint a Dover-Calai közt járó "komp", csak luxus kivitelben. 

A másik sokkal kisebb. A neve azonban feltünő, messziről is jól kivehető: Queen Mary 2. 

Sokat hallottam már róla. Vannak, akik kb. olyan csodálattal, lelkesedéssel beszélnek róla, mint a Titanikról. Csak hallottam róla, de még sosem láttam. A másik óriás mellett olyan volt, mint egy kis "gőzhajó", de mégis méltóságteljes. 

Annyira belefeledkeztem a fényképezgetésbe, hogy eltelt újabb fél óra. A 'gyalog visszamegyek' opciónak lőttek. Reménykedtem, hogy Netleyből vasárnap is van valami Southamtonba. Akár vonat, akár busz...

Google barátommal közösen rájöttünk, hogy csak 10 percre vagyok a buszmegállótól. Remek...

 Bár az angliai vidéki busz, eddigi tapasztalataim szerint, olyan mint a mesében: hol volt, hol nem volt, jött amikor akart...azért erősen reménykedtem. 

Mivel az előző az orrom előtt ment el, várnom kellett 50 percet a következőre. 

Ha késik, lekésem a Londoni buszt. Oda a jegyem, és a következő busz csak 22:30-kor indul. Mit csinálok addig a sötétben? A váróterem is zárva. Kezdtem bepánikolni...

Végre jött a kis pinkszínű busz. Nagyon kedves segítőkész sofőrrel. Megérkezve a központba, maradt fél órám, hogy megtaláljam a buszállomást...

Kicsit sietősre, kalandosra sikerült a vége, de nem is én lennék, ha minden stimmel. Pont ezt szeretem ezekben a kirándulásokban. Nincs "agyontervezve". Hagy elég teret az ötleteknek, kiváncsiságnak. Segít nyitottabnak lenni...

Éhes vagyok, fáradt vagyok...,de minden jó, ha a vége jó. Gyönyörű nap volt...Megérte!

Legközelebb egy újabb útról jelentkezem...