Napi kalandok...

 Kimerültem... Elfogytak a tartalékok.  Szeretnék érdekes lenni, szeretnék jól kinézni, de nem megy, mozdulni sem tudok. mindenhol csak elvárások. Elvárások, amiknek nem tudok megfelelni. Ezek talán csak az én irreális elvárásaim önmagammal szemben. Szeretnék mindenkinek megfelelni. Változtatni kell, élni és élni hagyni. Nem akarok többé megmutatni semmit. Nem akarok többé dícséretet, elismerést. Egyszerűen csak élni akarok. Magamtól, magamért... Önzően hangzik, meglehet. Megmutatom ki vagyok én. Ha nem fogadod el, tovább lépsz.  Elegem van a játszmákból, elegem van a határok nélküliségből. Mindenki megmondhatja rólam a véleményét, én meg maradjak csöndben, nehogy megbántsak valakit. Nem akarok azzal a tudattal élni, hogy én jobb, ha meg se szólalok, mert ha kinyitom a számat, akkor úgyis valami értelmetlen hülyeségről fogok beszélni.  Nem vagyok hülye, csak nem tudok hangosan és sokat beszélni. Ezért kezdtem el ezt a "naplót". Itt kifejezhetem a gondolataimat bármir...

Tegnap este megint motivációs videókat néztem este fél 12-kor vacsora közben, így volt hajnali fél 2 is mire el tudtam aludni. Mondani sem kell, hogy reggel nem voltam annyira motívált a kertre, meg a takarításra, pedig neki kellene állni. Reggeli után inkább leültem lealapozni egy adag kagylót. Random szinek, random formák.  Elegem van az idő szorításából... Szeretnék egy napot lelkiismeretfurdalás nélkül csak azzal tölteni, amit szeretek. Most éppen a kagyló festéssel. Miért nem lehetséges? Mert körülnézek és mindenütt végeláthatatlan feladatok vannak... Kimenni a kertbe (csodát tenni), főleg a "zöldséges kertbe", mert a paradicsom egy dzsungel, a spenótot, sóskát le kéne szedni, az eperágyás nem látszik ki a gazból. Dolgozni kell menni, helytállni, gyorsnak, energikusnak, kedvesnek kell lenni. Vannak barátok, akik számítanak rám. Haza kell menni szelektálni, mert tarthatatlan az állapot. Takarítani kell, bevásárolni, intézni a hivatalos ügyeket... Én meg itt ka...